És ha az úr elvette a látványt. JÓB TÖRTÉNETE

És ha az úr elvette a látványt. Elegem van a rendőregészségügyből - Elegem Van!

Jób könyve Nagy gazdagsággal áldotta és ha az úr elvette a látványt az Úr, földjein ezerszámra legeltek a birkák, tevék, marhák és szamarak, és cselédeinek alig tudta számát. Hét fia és három leánya született. Ezeknek is bőven jutott atyjuk gazdagságából. Szokás volt pedig köztük, hogy hol egyik, hol másik fia szerzett vendégséget a maga házánál, és arra fivéreit és nővéreit meghívta, hogy kedvükre egyenek és igyanak.

Az ily lakomák másnapján Jób már jókor felserkent, s minden gyermekéért áldozatot mutatott be, mert azt mondta magában: — Ki tudja, nem vétkeztek-e gyermekeim az éjszaka, italos fővel káromolva az Urat? Történt akkoriban, hogy az Isten fiai az Úr elé gyűltek, és köztük volt a Sátán is. Az Úr kérdésére, hogy merre járt, azt felelte, hogy szertebolyongott a földön.

Ha az Úr elvenné a látványt

Ám vesd csak kezedet arra, ami az övé, és meglátod, hogy szemtől szembe fog káromolni téged! Történt nem sokkal ezek után egy napon, hogy hírnök érkezett Jóbhoz, és így beszélt: — Uram, szamaraid és marháid békésen legeltek, amikor szabeusok ütöttek rajtunk.

Szolgáidat kardélre hányták, és barmaidat elhajtották, csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked! Alig mondta ezt ki, újabb hírnök jött, és így szólt: — Mennykő csapott le juhaid aklára, uram, s benn égtek barmaid és pásztoraid mind, csak tökéletes elképzelés, hogyan lehet elérni menekültem meg, hogy hírt adhassak neked.

Be sem fejezhette szavait, már más hírnök jött, és mondta: — Káldeus rablók ütöttek tevéidre, uram, s elhajtották mind, szolgáidat pedig kardélre hányták, csak én menekültem meg, hogy hírt hozzak neked! Mondandójának még a végére sem ért, amikor újabb szolga jött, és így szólt: — Fiaid és lányaid mulatságot ültek elsőszülötted házánál, uram, amidőn nagy szél támadt a puszta felől, és megrendítette a ház négy szegletét.

Gyermekeid és cselédeik mind ott vesztek a leomló tető alatt, csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked! Jób mindennek hallatán megszaggatta ruháját, haját leberetválta, és a földre borulva így imádkozott: — Mezítlenül jöttem ki anyám méhéből, és mezítelen térek és ha az úr elvette a látványt vissza.

Az Úr adta, az Úr elvette, áldott legyen az Úr neve! Midőn a Sátán az Úr elé állt, az így szólt hozzá: — Nos, láttad-e szolgámat, Jóbot, aki ellen felingereltél, hogy megfosszam mindenétől? Íme, még mindig kitart feddhetetlenségében!

A Sátán pedig megverte Jóbot undok fekéllyel, hogy a sebek tetőtől talpig beborították őt. Jób a tűzhely hamujába ült, és egy cserépdarabbal vakargatta eves sebeit. Asszonya így beszélt hozzá: — Még mindig kitartasz istenfélelmedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg! Volt Jóbnak három barátja, a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naámai Zófár. Ezek meghallván, miféle csapások sújtották Jóbot, eljöttek hozzá, hogy vigasztalására legyenek. Meglátván őt nagy nyomorúságában, szinte rá sem ismertek.

Hangos sírásra fakadtak, megszaggatták ruhájukat, és hamut szórtak a fejükre. Hét napon és hét éjen át ültek mellette a földön, és nem szóltak hozzá, mert látták, mely igen nagy az ő fájdalma. Jób azonban ismételten panaszra nyitotta ajkát, és így szólt: — Ó, jaj, ki adja vissza nékem elmúlt napjaimat, midőn még gyermekeim serege vett körül, és Isten szövétneke világított útjaimon? Amikor felmenvén a városkapun át a piactérre, félrehúzódtak előlem az ifjak, s felálltak a vének, hogy helyet foglaljak közöttük, a nép fejedelmei pedig félbehagyták szavukat, s kezük szájuk elé kapva, figyeltek beszédemre?

Mert most, íme, olyan ifjoncok nevetnek rajtam, akiknek még apját sem méltattam volna rá, hogy nyájőrző kutyám legyen! Ezeknek lettem nevetségük tárgyává, undorodnak tőlem, mindenki elkerül, s aki lát, arcomba pök!

1. Jelenkor | Archívum | Űr-érzékeny lelkek
2. Láttam az élet születését, láttam a mozgás kezdetét!
3. Áfonya készítmények a látáshoz
4. Orbán Viktor
5. Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája () - Ezékiel próféta könyve - Ez 10
6. Orbán Viktor
7. Hyperopia mint patológia
8. В ходе своих поисков он обнаружил дюжину огромных вентиляционных люков, открывавшихся высоко над пустыней, но все они были перегорожены.

Ó, jaj, átkozott legyen a nap, amelyen megszülettem! Bár soha fel ne virradt volna! Miért nem zárta be anyám méhét az Úr? Miért nem pusztultam el anyám méhében, miért nem haltam meg, amidőn megszülettem? Miért voltak térdek, hogy felfogjanak, miért fakadt tej anyám emlejéből? Most fekhetnék némán a föld méhében, közel a királyokhoz és e világ nagyjaihoz. Ott a mélyben elnyugszik a gonoszok fenekedése, ott szolgát nem ér a robotispán vesszeje, kicsiny és nagy egyenlővé lesz ott, szenvedés többé nem bántja a szíveket.

Ám az én életem nyomorúsággá vált, s a lélek elomlik bennem, csontjaimat őrli éjszakánként a kór, és sajognak az én inaim szüntelenül. Sakálok testvérévé lettem, és a struccok a sorstársaim; bőröm elfeketülve szakadozik le rólam, csontjaimat forró láz emészti. Hozzád kiáltok, Uram, de nem méltatsz feleletre! Kegyetlen zsarnokként bánsz velem, ellenem emeled hatalmas kezedet; segítséged kérem, s Te sötétségbe taszítasz! Ráemeltem-e én valaha is kezemet a szegényre, ha nyomorúságában hozzám kiáltott?

És ha az úr elvette a látványt, Kormányzat - Miniszterelnök - Beszédek, publikációk, interjúk

Nemde inkább felkaroltam őt? S vajon nem gyámolítottam-e az árvát? Nem loptam-e örömöt az özvegy szívébe? Szeme voltam a vaknak, és lába a sántának, atyjaként bántam a szűkölködővel, és felkaroltam ügyét az idegennek.

Bizony jót reméltem, és ily rosszat nyertem Tőled! A hetedik napon felemelte szavát a és ha az úr elvette a látványt Elifáz, és így szólt: — Ha zokon is vennéd, barátom, beszélnem kell hozzád, mert már nem tudom türtőztetni szavaimat. Te sokakat oktattál hajdan bölcs beszéddel, s mint helyesen mondád, istápja voltál az elesettnek. És most, hogy téged ér a baj, egyszeriben és ha az úr elvette a látványt minden bizodalmadat az Úrban?

Gondold csak meg, ki veszett már el ártatlanul, és mikor tört igazak ellen az Úr? Ám lehet-é valaki igaz az Úr előtt, aki még angyalaiban is lel kivetnivalót? Nem a barázdákban terem a szenvedés, az ember maga keresi a bajt, miként a sas az ég magasát.

Emberi szemnek kifürkészhetetlen, amit az Úr alkotott, csodás tetteit senki meg nem számlálhatja. Boldog az az ember, akire az Úr emel fenyítő kezet, mert ha sebet a filozófia mint a világkép elméleti alapja, be is kötözi azt, hatszor is kiragad veszedelmedből, és hetedszer sem hagy cserben, csak várd türelemmel! Hiszen még atyámfiai is ellenem fordultak, s nem lelek vigaszt barátaimnál sem.

Lám, ti is csak korholni tudtok. Kértem-e tőletek, hogy vagyonotokat velem megosszátok? Miért ócsároltok hát, miért gúnyoljátok őszinte szavaimat? Ám okosítsatok fel, miben hibáztam, de hamisság nélkül, s akkor majd hallgatok — de most még áll igazságom. Gyermekeid talán vétettek ellene, és a maguk gonoszságáért lakoltak, ezért nincs mit számon kérned tőle.

Ha pedig te magad igaz vagy, fohászkodj az Úrhoz, és Ő felkarolja ügyedet! A jámbort el nem veti, és nem nyújtja segítő kezét a gonosznak. Kérdezd meg a régi bölcseket, atyáink nemzedékét, nem így tesz-e igazságában az Úr? Még ha igazam van is, nem tudok felelni neki.

Semmiségért a földbe tiporhat, ártatlanságomban is ítélhet bűnösnek.

Erejével mit szegezhetnék szembe? Ha perbe idézném, ki tűzne ki törvénynapot? Nem tartom már semmire az életemet, ezért kimondom: igazat és gonoszt Ő egyként elveszejt. Bűnösök kezére adta a földet, s a bírák arcát elfedezi. Vagy ha nem Ő teszi, mondjátok meg, ugyan ki? Én így esdek hozzá: mondd meg, Uram, miért büntetsz!

Mi hasznod van belőle, hogy kezed művét összezúzod, a gonoszok terveit pedig segéled? Miért kutatsz vétkeim után, noha tudod és ha az úr elvette a látványt, hogy ártatlan vagyok? És ha mégis bűnös lennék, miért nem hunysz szemet fölötte? Meddig késik irgalmad? Hiszen ha lefekszem a porba, hiába szólítasz már akkor!

JÓB TÖRTÉNETE

A Naámából való Zófár így felelt erre: — Válasz nélkül maradhat-e ily hiú fecsegés? Hogyan mondhatod magadat bűntelennek? Tudd meg, hogy az Úr igenis bűneidet kéri számon tőled! És nemhogy túlsággal büntetne, de még irgalmas is hozzád!

Ha lelked mélyére néznél, és kivetnéd szívedből a hamisságot, te is felemelhetnéd a fejedet, és lábad szilárdan állana. Akkor elfeledhetnéd sok nyomorúságodat, s csak úgy emlékeznél rájuk, mint elfutott vizekre. Vélnétek, hogy nekem nincs annyi eszem, mint nektek? Hogy nálatok bármivel is hátrább állok? Képmutatásnak vagytok mesterei, olyan orvosok, akik írt adni nem tudnak a sebre.

Ha legalább hallgatnátok, az bölcsességeteket bizonyítaná! Hazug érvekkel akarjátok védeni Istent? Prókátorainak toljátok fel magatokat? Mit felelnétek, ha Ő maga vizsga elé állítana benneteket?

Ha az Úr elvenné a látványt, Mínusz 3 az a látásélesség

Vagy Őt is megcsalni igyekeznétek, mint az embereket? Nem féltek, hogy keményen megfedd, ha hazug módon és részrehajlón álltok ki az Ő igazáért?

Hallgassatok hát most, mert szólni akarok, s jöjjön azután, aminek jönnie kell! Ha megöl is az Úr, elébe tárom ügyemet, s bizonyítom, hogy igazak útjaim — hisz már ez maga is mellettem szól, merthogy a gonosz nem merészelne ítélete elé állni. Lépjen elém, aki vádolni akar, én készen vagyok az ítéletre, mert tudom igazamat! Az Úrhoz pedig így beszélek: Vedd le rólam, kérlek, sújtó kezedet, s aztán szólíts, és én megfelelek Neked.

Vagy inkább én kérdem, s Te felelj: mik az én bűneim, mekkora a súlyuk? Fedd föl előttem gonosztetteimet!

JÓB TÖRTÉNETE | A KÖNYVEK KÖNYVE | Kézikönyvtár

Avagy miért rejted orcádat tőlem, miért számlálsz ellenségeid közé? Hullott falevelet akarsz riogatni, száraz kórót űznél a mezőn? Életem, mint a reves fa vagy a molyrágta kelme, elomlik Előtted. Számlálva vannak az ember napjai, és ha eldől, fel nem kel többé, előbb múlnak el az egek, mintsem hogy ő talpra állna. Add hát meg nekem igazságomat még éltem napjaiban, hiszen nem lépek még egyszer e napfényes világra, hogy késő kegyelmedet kivárjam!

Van köztünk olyan, aki több napot látott apádnál is. Miért ragadott el indulatod, hogyan merészeled haragodat Isten ellen fordítani? Talán bűneid tesznek ily nagyhangúvá, mert önnön ajkad tesz tanúságot ellened. Vajon lehet-e bűntelen az Úr szemében, akit asszony szült?

Mint a vizet, úgy issza a vétket az ember, ezért jó sorának nincs is tartós maradása.