Fő látásirányok

Szemészet, fő látásirányok Ez az ú. Viszont absolut, vagy egocentrikus localisatiónak nevezzük a tárgyak helyzetének a subjectiv térben a szemlélőhöz viszonyított megítélését, tehát azt, hogy valamely tárgy tőlünk mely irányba esik.

Fő látásirányok egocentrikus lokalizálás azáltal válik lehetővé, hogy a tudat az összes közös térirányokat egy képzeletbeli, harmadik szembe gyűjti össze, a »cyklops szembe», amely az orrgyökön helyezkedik el v.

Ez talán azzal függ össze, hogy a legtöbb embernek a jobb szem a vezérszeme a »sensoros dominantiänak« egy másik ismertetőjelével már találkoztunk a látóterek vetélkedésénél.

Egyszemes tekintés esetén az egocentrikus localisatio a megfelelő szembe tevődik át, úgyhogy, ha váltogatva behunyjuk szemünket, a tárgyak ide-oda ugrani látszanak Witasek­­tünet.

• A mozgás sebességét az egyes szakádák alatt nem lehet szabályozni; a szemek olyan gyorsan mozognak, amennyire képesek.
• Csótányok látványa
• Tudjon meg többet az ESSILS márkáról a lencse mögött Essilor Románia
• Másodlagos irány: funkció, feladatok, szerep és betegségek
• Különböző zoknikat látni egy álomban Manapság az embereknek egyre több lencsére van szükségük a jó látáshoz.

Tudatunkban az összes látásirányok a cyklops szemben metszik egymást és megtartják egymáshoz, illetve a fő látásirányhoz viszonyított szögüket, bármerre irányul is a tekintet.

A cyklops szem a subjectiv térnek a közép- vagy csomópontja ; három, egymásra merőleges koordináta sagittalis, verticalis, frontalis metszési pontjában, illetve az ezeken átfektetett medialis, horizontalis és frontalis síkok metszéspontjában érezzük elhelyezve.

A »visualis én» ezekhez a fő térsíkokhoz viszonyítva lokalizál, mégpedig — ahogy az cselekvéseinkből is kitűnik — bámulatos pontossággal.

A főtérsíkok nagyjából a fejnek és a testnek egyes symmetriasíkjaival esnek össze. Tekintet­vándorláskor a fősíkok a közös szemmel együtt elmozognak, ezzel szemben a térbeli tárgyak nem látszanak helyüket változtatni.

A subjectiv térirányállandóság mellett a térállandóság a legfontosabb feltétele annak, hogy környezetünkben eligazodhassunk és kimért, célravezető mozgási cselek­ményeket végezhessünk. Ehhez járul még a stereolocalisatio, amellyel fő látásirányok tárgyaknak a visualis éntől való távolságát becsüljük meg.

Kisebb távolságokon belül ez is igen nagy pontossággal működik. A térállandóság jelenségére érdekes magyarázatot adnak újabban Holst össze­hasonlító élettani vizsgálatai. E vizsgálatok a proprioceptivitas szerepét bizonyítják.

Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)

A mozgás kivitelezéséről a központi idegrendszerbe jelzés fut vissza reafferentia ; ez esetünkben két helyről származik : az izmokban levő receptorokból és a retinából, utóbbiban az ingert a kép elmozdulása szolgáltatja. A kívánt mértékű elmozdulás megtörténte esetén a reafferentia az alacsonyabb központban kioltja az effe­­rentia-copiát és az agykéregbe nem megy fel jelzés, míg ellenkező fő látásirányok a mozgási kommandó oda »positiv« jelzésként érkezik vissza és az efferens ingerület erősödik.

A leírt functionalis szerkeze­tet »visszacsatolási elvnek« nevezzük. Kitűnt, hogy a retinából, illetve az izomreceptorokból eredőreafferentia ellentétes érzékelést vált ki a tudatban.

A retinalis kép vándorlása a külvilágot a szem­mozgással ellentétes irányban láttatja elmozdulni pl. A fő látásirányok ellentétes benyomás összegeződése oldalra- stb.

Holst vizsgálatai természetbölcseleti szempontból igen jelentősek.

A visszacsato­lási elv ugyanis számos biofizikai és biokémiai állandóság izomreflexek, egyensúlyozás, vérnyomás, verőtérfogat, légzés, vércukorszint stb. Az idézett vizsgálatok tehát azt mutatják, hogy testi, Valamint lelki jelenségek, illetve működések mögött egységes jellegű idegrendszeri functionalis szerkezet áll.

Hátra van még két sensoros vonatkozású kérdés tárgyalása : a horopteré és a stereoscopos látásé; ezek egymással szorosan összefüggnek.