A vizuális rendszer fő rendellenességei. Mozgásvakság


Vizuális agnózia[ szerkesztés ] Az agnózia egy igen ritka neurológiai betegség, melynek tanulmányozása már az as évek végétől megkezdődött. Ezt az elnevezést Freud alkalmazta elsőként ben az afáziáról írt tanulmányában. Az agnózia egy modalitás specifikus a vizuális rendszer fő rendellenességei nehézségre utal.

Lényeges, hogy az észlelési rendszer zavaráról van szó. Tárgyfelismerési zavar[ szerkesztés ] A tárgyfelismerési zavar lényege a tárgyak felismerésének, azonosításának nehézsége vagy képtelensége anélkül, hogy bármilyen látási vagy értelmi sérülés fennállna.

a vizuális rendszer fő rendellenességei

Tehát a látás teljes mértékben működik, de a felismerés kárt szenved. Lissauer es évek elején megkülönböztette az apperceptív és az asszociatív agnóziát.

a vizuális rendszer fő rendellenességei

Apperceptív agnózia[ szerkesztés ] Az apperceptív agnózia lényege, hogy az észlelési benyomás kialakítása elakad, sikertelen. A vizuális rendszer fő rendellenességei ilyen személyek különbséget tesznek a színek között, képesek a vonalak irányát értelmezni, illetve a mozgások észlelése is rendben zajlik.

A problémát az adja, hogy nem képesek a különböző információkat integrálni és egységes egésszé szervezni.

Általában nem képesek az alakzatokat, tárgyakat megkülönböztetni vagy lemásolni rajzon azokat. A kutatások szerint az ilyen agnóziák általában diffúz sérülésre utalnak az occipitális lebenyben és a környező területeken. Ez a típusú agnózia gyakran a szénmonoxid-mérgezés következményeként alakul ki. Egy kevésbé súlyos esetben, ha a személynek nehezére esik egy tárgyat különböző nézetekből azonosítani, akkor transzformációs agnóziáról beszélhetünk.

Mozgásvakság

Egyes betegek vizsgálatánál azt vették észre, hogy néhány esetben az orientáció megítélése szenved kárt, ugyanakkor a tárgy azonosítása megfelelő körülmények között működik. Ennek hátterében a látórendszer két elkülönült pályarendszerét feltételezik. A két rendszer: a téri helymeghatározásban, mozgásészlelésben és a mozgás irányításában megnyilvánuló úgynevezett dorzális rendszer, a másik a ventrális rendszer, amely a tárgyak felismerését teszi lehetővé.

Feltételezhetően látórendszerünk a fent említett két rendszeren keresztül két reprezentációt hoz létre: az egyik az észlelést, a másik a cselekvések irányítását szolgálják. Vizsgáltak olyan agnóziás személyt, aki nem ismerte fel a tárgyakat, de például, ha egy levelet kellett egy postaláda nyílásába helyeznie, akkor ezt a nyílás orientációjától függetlenül képes volt végrehajtani.

Ha egy személy a látóterében csak egy tárgyra vagy annak csak egy aspektusára képes csak figyelni, akkor azt szimultánagnóziának nevezik. Ez a Bálint-szindróma egyik jellegzetes tünete. Asszociatív agnózia[ szerkesztés ] Asszociatív agnózia esetén a beteg képes a rajzokat lemásolni, de emlékezetből nem képes azt elkészíteni. A rajzok másolása igen lassan megy és részletről-részletre haladva történik, vagyis nem alkotnak egészleges képet.

A képről nem tudja megnevezni a látott tárgyakat és a vizuális rendszer fő rendellenességei funkcióiról sem tud beszélni, de ha arra kérdeznek rá, hogy mi a vizuális rendszer fő rendellenességei adott tárgy, például: esernyő, akkor logikusan el tudja magyarázni mire való.

Tehát a felismerési képesség részben megmarad. Az asszociatív agnózia esetén a személyek képesek az észlelési csoportosításra, azaz alkategóriákat tudnak létrehozni például: tudják, hogy a nyuszi egy állat, de nem tudnak a viszonylagos méretről vagy a részletekről beszélniilletve a különféle ingerek összehasonítására.

Vizuális agnózia

A tárgyakat tapintás útján is képesek azonosítani. Warrington modellje szerint a tárgyfelismerés feldolgozási szakaszai a következők: Vizuális elemzés, perceptuális kategorizáció ha a folyamat itt sérül, akkor apperceptív agnóziáról beszélünk; sérülése a jobb hátsó féltekére lokalizálható és a szemantikus kategorizáció ha a folyamat itt sérül, akkor asszociatív agnóziáról beszélünk; sérülése a bal hátsó féltekére lokalizálható. Arcfelismerési zavar prozopagnózia [ szerkesztés ] A prozopagnózia egy neurológiai rendellenesség, melynek következtében a személy nem képes az ismerős arcokat felismerni.

A betegség nem látási vagy emlékezeti sérülés következménye.

a vizuális rendszer fő rendellenességei

Lényegében a betegek nem ismerik fel a családtagjaikat, barátaikat, ismerőseiket, híres embereket, de előfordul, hogy saját magukat sem. A betegség súlyossági foka egyénenként eltérő.

Bevezetés a neuropszichológiába A vizuális rendszer fő rendellenességei. Bevezetés a neuropszichológiába Digitális Tankönyvtár Kategóriaspecifikus tárgyfelismerési rendellenességek Kategóriaspecifikus hatásokról beszélünk a tárgyfelismerésben, amikor a veszteség csak bizonyos kategóriákban található meg, és másokban sértetlen marad a felismerési képesség. Irodalom Csathó Árpád Tekintetünk minden pillanatban a környező világ tárgyainak világos képét és strukturált kapcsolatrendszerét tárja elénk. Ez a környezetünkről kialakított mentális kép azonban jóval több, mint a látott világ egyszerű retinális leképezése.

Az ilyen személyek gyakran fókuszálnak az egyéni ismertető jegyekre, mint például szokatlan hajviselet, anyajegy vagy jellegzetes arcvonás és ezek alapján igyekeznek azonosítani ismerőseiket. Történeti háttér[ szerkesztés ] A prozopagnózia kifejezés görög eredetű. Ezt a kifejezést elsőként Joacim Bodamer használta ben. Az arcvakságról könyvet írt a híres neurológus, Oliver Sacks: A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét címmel Az esettanulmányban egy zenetanár történetét mutatja be, aki feleségét és tanítványait elsősorban hangjuk alapján képes azonosítani.

A prozopagnózia önmagában ritkán előforduló rendellenesség, hátterében leggyakrabban érrendszeri betegség áll és inkább a férfiak érintettek. Az arcvakság egy szelektív tárgyfelismerési nehézség, melynek hátterében az arcészleléshez szükséges agykérgi hálózat sérülése áll.

A legfrissebb kutatások alapján feltehetően a bal agyféltekét érintő deficit következménye lehet. Az arcészlelésben részt vevő idegi rendszerek: az inferior occipitális tekervény, az oldalsó fuziform terület és a superior temporális sulcus.

Az arcfelismerés károsodása vagy bizonyos arcdimenziók normálistól eltérő kódolásának hátterében állhat valamilyen fejlődési zavar, vagy megjelenhet egyes pszichiátriai betegségek tüneteként is.

a vizuális rendszer fő rendellenességei

Az arcfelismerési zavarok lehetséges csoportosításai[ szerkesztés ] Barton megkülönböztette az appercetív és az asszociatív prozopagnóziát. Apperceptív prozopagnózia fennállása esetén a személy nem képes a megfigyelt arcról egy megfelelő észleletet létrehozni.

Az asszociatív arcvakságban szenvedők képesek a látott arcról észleletet kialakítani és arról akár bizonyos információkat leolvasni kor, nemde nem képesek az észleletet összekapcsolni ismerős arcokkal. Egy másik osztályozás szerint megkülönböztethetünk szerzett arcvakságot és veleszületettet.

A szerzett prozopagnózia származhat valamilyen agysérülésből vagy lehet lézió eredménye is. A veleszületett prozopagnózia örökölhető ezért gyakran nevezik genetikai eredetű prozopagnóziának.

Arcfelismerési zavarral élők viselkedéses jellemzői[ szerkesztés ] Az arcfelismerési zavarral élők általában megtanulnak kompenzálni és a kevésbé súlyos esetekben hatékony módszereket képesek kifejleszteni az ismerősök felismerésére.

Leginkább a külső jelekre, egyedi jellegzetességekre, a beszédhangra, öltözetre, az egyén mozgására koncentrálnak. Fontos számukra a kontextus, azaz a megszokott környezetben sokkal könnyebb számukra a személyek felismerése például egy évfolyamtárs felismerése az egyetemen könnyebb, mint egy olyan helyen, ahol nem számít a találkozásra. Kennerknecht három csoportját különböztette meg az arcvakoknak: a magyarázkodót, akiknek mindig megvan a a vizuális rendszer fő rendellenességei arra, ha valakit nem ismer fel például, hogy nem figyelt, mert nagyon belemerült a gondolatatiba ; az elkerülőt, aki nem szívesen a vizuális rendszer fő rendellenességei társaságba; és a kompenzálót, aki valamilyen felismeréshez köthető módszerét igen magas szintre fejlesztette.

Kerülik a szemkontaktust és mások nevén szólítását. Mivel számukra a külső jegyek megfigyelése a leghatékonyabb módszer az ismerősök azonosításában ezért gyakran jellemző rájuk, hogy az új frizurát vagy öltözéket azonnal észreveszik, és ezt jelzik is.

A vizsgálatok szerint a genetika eredetű arcvakok jobban teljesítettek olyan feladatokban, ahol számukra idegen arcokról kellett döntést hozni: a képen szereplő két arc azonos-e. A döntési idő viszont a genetikai arcvakok esetében volt a legnagyobb.

Weidmüller AC: Távoli elérés

Az arcletapogatást vizsgálva azt találták, hogy a szerzett arcvaksággal élők leginkább a száj környékére fókuszálnak, a vizuális rendszer fő rendellenességei a genetika zavarban szenvedő leginkább a haj, nyak, illetve az áll területeire néznek a leginkább. Egyes kutatások azt vizsgálták, hogy hogyan dolgozzák fel az érzelmi arckifejezéseket. Ebben a tekintetben is jelentős különbség mutatkozik a két csoport között.

A vizuális rendszer fő rendellenességei. Bevezetés a neuropszichológiába | Digitális Tankönyvtár

A vizsgálatban résztvevőknek azt kellett eldönteni, hogy a bemutatott képen látható személy arca melyik alapérzelmet tükrözi. A veleszületett arcfelismerési zavarral élők ebben a vizsgálatban normál szinten teljesítettek, míg a szerzett zavarral élők számára ez a feladat komoly nehézségeket jelentett. Az arcok rejtett felismerése[ szerkesztés ] A genetikai eredetű prozopagnóziások képesek az arcok felismerésére, de ezek a felismerés nem tudatos.

A bőr elektromos aktivitásának mérésével GBRilletve az agyi eseményekhez kötött agyi potenciálok EKP mérésével igazolható, hogy habár verbálisan nem feltétlen tud különbséget tenni a két bemutatott arc között, de az ismert arcokra mégis nagyobb a GBR válasz.

a vizuális rendszer fő rendellenességei

Egy vizsgálatban neveket kellett megtanulni képekhez. A vizsgálati személyek számára az összes bemutatott képen számukra ismeretlen személy volt látható, holott néhány képen közismert híres emberek arca volt látható. Ez tulajdonképpen egy interferenciahatás, amely szintén igazolja a tudat alatti felismerést. Szuperfelismerők[ szerkesztés ] Az arcfelismerés felfogható egyfajta képességként is, ami egy tartományon belül mérhető.

Tehát azt mondhatjuk, hogy az arcfelismerési képesség normál eloszlást követ és a népesség legnagyobb része egy átlagos tartományba esik, míg az arcfelismerési zavarral élők a skálán igen alacsony szinten állnak.

A skála másik vége a szuperfelismerők csoportja. Sajnos igen kevés kutatás foglalkozik a szuperfelismerőkkel, de már igazolták, hogy léteznek olyan személyek, akiknek igen magas szintű felismerési képességük mögött nem a kiemelkedő memóriájuk áll, hanem rendkívüli perceptuális képességeik.

A pszichiátriai zavarokkal együtt járó arcfelismerési mintázatok[ szerkesztés ] Bizonyos pszichiátriai zavarok együtt járnak arcfelismerési és arcfeldolgozási zavarokkal. Skizofrénia[ szerkesztés ] A szkizofréniában szenvedők érzelemfelismerési képességük eltér a normálistól, gyengébben teljesítenek az ilyen jellegű feladatokban. A vizsgálatok szerint a negatív érzelmek felismerése nehezebb számukra, teljesítményük a félelmet tükröző arcokra a legrosszabb, főleg akkor, amikor negatív tüneteket mutattak.

A szkizofrének az arc letapogatásában is eltérnek a normálistól, leginkább az orr környékére fókuszálnak. A szkizofrének általánosan rosszabb teljesítményt nyújtanak az arcok felismerésében és az arcok egészleges feldolgozásában. Capgras-téveszme[ szerkesztés a vizuális rendszer fő rendellenességei Jellemzően agysérülés következménye, de lehet pszichiátriai zavar tünete is. A betegnek ilyenkor az az érzése, hogy a számára fontos közeli személyeket, családtagokat kicserélték és helyüket imposztorok, robotok vagy idegen lények foglalták el.

Az ilyen személyek arcfelismerése sértetlen, még sincs GBR-válasza az ismerős és ismeretlen személyek megkülönböztetésénél. A kutatások szerint habár felismeri a képen szereplő személyt, mégsem jelenik a vizuális rendszer fő rendellenességei érzelmi reakció.

Például ha felismeri édesanyját, akit alapvetően szeret, mégsem érez semmilyen melegséget. Egyszerűen nem generálódnak érzelmi válaszok. Néhány esetben az ilyen téveszmék tragédiához vezetnek.

Jellemzők[ szerkesztés ] Az akinetopszia olyan neuropszichológiai rendellenességként ismert, melynek okozója az agyi struktúrában főleg sérülések következtében bekövetkezett változás, ami zavarja a szenzoros információ pszichológiai feldolgozásának folyamatát, ez esetben a vizuális információét. Az, hogy kizárólag a mozgás látásában jelentkeznek zavarok annak köszönhető, hogy a mozgás látása az agyban anatómiailag elkülönül egyéb vizuális funkcióktó. Az akinetopsziához hasonlóan a színérzékelés is sérülhet szelektíven, mint az akromatopszia esetében. Ezek a vizuális érzékelésben betöltött szerepük alapján választhatóak külön [2] A vizuális kéregben több, mint 30 specializált feldolgozó terület van, [3] melyek közül a mozgásérzékelésért a V1 valamint a V5 felel.

Előfordul, hogy a beteg személyek meggyilkolják családtagjukat, mivel azt gondolják, hogy az illető csak egy robot.

Frégoli-szindróma[ szerkesztés ] A frégoli-szindrómában szenvedők azt gondolják, hogy több különböző személy valójában egy és ugyanaz csak álruhában álcázva magukat. Ez a téveszme leginkább pszichiátriai zavarok tünete, például szkizofrénia, bipoláris depresszió vagy előfordulhat kényszeres zavar esetén is. Források[ szerkesztés ] Séra L. In Kállai J. Budapest,Medicina Zimmer M. In Zimmer M.